A var\u00e1zslatos\ntal\u00e1lkoz\u00e1s a Kov\u00e1csman\u00f3val teljesen felt\u00f6lt\u00f6tte Ann\u00e1t, aki energi\u00e1val tele,\nelt\u00f6k\u00e9lten k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt m\u00e1snap iskol\u00e1ba. A szok\u00e1sos reggeli fut\u00e1sb\u00f3l azonban a\nkisl\u00e1ny mit sem \u00e9rz\u00e9kelt. S\u0151t, az iskol\u00e1ban t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151 is rept\u00e9ben elsz\u00e1llt \u00e9s\nhamarosan el\u00e9rkezett a hazamenetel \u00f3r\u00e1ja. Haza\u00e9rve, Ann\u00e1cska gyorsan\nmegeb\u00e9delt, majd t\u00fcst\u00e9nt fel is szaladt szob\u00e1j\u00e1ba, hogy mihamarabb befejezze a\nh\u00e1zi feladatokat \u00e9s kimehessen j\u00e1tszani a h\u00f3es\u00e9sbe. Majdhogynem s\u00f6t\u00e9t volt,\nmire v\u00e9gzett a tanul\u00e1ssal \u00e9s \u00e9desanyj\u00e1hoz fordult csillog\u00f3 szemekkel, akivel\nj\u00e1tszani szeretett volna.<\/p>\n\n\n\n
– Dr\u00e1ga l\u00e1nyom,\nany\u00e1nak m\u00e9g van egy kis dolga, \u00fagy b\u0151 f\u00e9l \u00f3r\u00e1nyi. Sajnos musz\u00e1j v\u00e9geznem a\nprojekttel, mert holnap le kell adnom. De igyekszem mihamarabb v\u00e9gezni,\nrendben? \u00c9s amint bep\u00f6ty\u00f6gtem a v\u00e9gs\u0151 pontot, m\u00e1r j\u00e1tszunk is! \u2013 j\u00f6tt a v\u00e1lasz\nany\u00e1t\u00f3l, aki az emeletre vonult a laptopj\u00e1val a kez\u00e9ben. <\/p>\n\n\n\n
– Rendben, anya! \u2013\nv\u00e1laszolta Anna lehajtott f\u0151vel, csendesen. Majd a man\u00f3 fel\u00e9 fordult \u00e9s azt\nsuttogta: – Gyer\u00fcnk Man\u00f3, l\u00e1ssunk hozz\u00e1 a munk\u00e1hoz!<\/p>\n\n\n\n
Anna a konyha fel\u00e9\nvette az ir\u00e1nyt, majd mag\u00e1ra k\u00f6t\u00f6tte anya k\u00f6t\u00e9ny\u00e9t. A Man\u00f3 t\u00fcrelmetlen\u00fcl\ntapatott el\u0151re meg h\u00e1tra m\u00edg a kisl\u00e1ny a t\u00falm\u00e9retezett k\u00f6t\u00e9nyt rendezgette\nmag\u00e1n. A kisl\u00e1ny \u00e9szrevette a kisman\u00f3 felindults\u00e1g\u00e1t, ez\u00e9rt lehajolt hozz\u00e1. A\nMan\u00f3 azt javasolta, hogy zakuszk\u00e1val megkent friss keny\u00e9r legyen a men\u00fc, melyet\ntea k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben szolg\u00e1lnak fel majd. <\/p>\n\n\n\n
Ann\u00e1cska m\u00e1r tudta\npontosan, hogyan kell megter\u00edteni az asztalt \u00e9s elhelyezni az ev\u0151eszk\u00f6z\u00f6ket.\nS\u0151t, mi t\u00f6bb, mindenkinek szalv\u00e9t\u00e1t tett \u00e9s egy kis \u00fcltet\u0151c\u00e9dul\u00e1t helyezett a\nt\u00e1ny\u00e9rok k\u00f6zep\u00e9re, melyeket \u0151 maga feliratkozott, a Man\u00f3nak pedig egy k\u00fcl\u00f6n\nter\u00edt\u00e9ket ter\u00edtett. Az asztal k\u00f6zep\u00e9re pakolt\u00e1k az el\u0151re felszeletelt krumplis\nkenyeret, a zakuszk\u00e1val sz\u00edn\u00fcltig t\u00f6lt\u00f6tt bef\u0151ttes\u00fcveget \u00e9s a g\u0151z\u00f6lg\u0151\nte\u00e1skann\u00e1t. Anna m\u00e9g egy utols\u00f3 b\u00fcszke pillant\u00e1st vetett remekm\u0171v\u00e9re,\nelegyengette k\u00f6t\u00e9ny\u00e9t, majd elki\u00e1ltotta mag\u00e1t: <\/p>\n\n\n\n
– Anyaaa, gyere\ngyooorsaaan, anyaaa! <\/p>\n\n\n\n
Az \u00e9desanya\nvill\u00e1mk\u00e9nt szaladt le a l\u00e9pcs\u0151n a konyha fel\u00e9 amint meghallotta Anna ki\u00e1lt\u00e1s\u00e1t.\nUgyanakkor toppant be az ajt\u00f3n az \u00e9desapa is, aki k\u00e9rd\u0151n n\u00e9zett feles\u00e9g\u00e9re\namint a konyh\u00e1ba rohan. Amint ijedts\u00e9g\u00fckben az ajt\u00f3hoz \u00e9rtek, a k\u00fcsz\u00f6bn\u00e9l\nmindketten megtorpantak. A megter\u00edtett asztal k\u00e9pe \u00e9s l\u00e1nyuk sz\u00e9les mosolya\nt\u00e1rult el\u00e9j\u00fck, aki \u00edgy sz\u00f3lt a sz\u00fcl\u0151p\u00e1rhoz:<\/p>\n\n\n\n
– Ma este \u00e9n\nk\u00e9sz\u00edtettem a vacsor\u00e1t, hogy t\u00f6bb id\u0151t j\u00e1tszhassunk egy\u00fctt! <\/p>\n\n\n\n
A sz\u00fcl\u0151k elk\u00e9pedve\nn\u00e9ztek hol a kisl\u00e1nyra, hol egym\u00e1sra. A konyh\u00e1ban csend honolt \u00e9s a sz\u00fcl\u0151k\nhirtelen megfeledkeztek mindenf\u00e9le tennival\u00f3r\u00f3l, hat\u00e1rid\u0151r\u0151l, teend\u0151list\u00e1r\u00f3l\nahogy Anna el\u00e9gedett mosoly\u00e1t figyelt\u00e9k. Asztalhoz \u00fcltek, majd f\u00fclig \u00e9r\u0151\nvigyorral falatoztak k\u00f6z\u00f6sen, mik\u00f6zben mindannyian azt \u00e9rezt\u00e9k, hogy a\nlegfontosabb dolog nem az, hogy mi van az asztalon, hanem hogy kivel osztod\nmeg. Egy\u00fctt nevetg\u00e9ltek, t\u00f6rt\u00e9neteket mes\u00e9ltek egym\u00e1snak \u00e9s teljesen\nbelefeledkeztek a pillanat \u00f6r\u00f6m\u00e9be. Anna egyszercsak \u00edgy sz\u00f3lt: <\/p>\n\n\n\n
– Anya, neked melyik\na legkedvesebb gyerekkori eml\u00e9ked? <\/p>\n\n\n\n
N\u00e9h\u00e1ny pillanat\ngondolkod\u00e1s ut\u00e1n az \u00e9desanya \u00edgy sz\u00f3lt:<\/p>\n\n\n\n
– Amikor akkora\nkisl\u00e1ny lehettem, mint te, egyik t\u00e9len, pont kar\u00e1csony el\u0151tt n\u00e9h\u00e1ny nappal a\nnagysz\u00fcleimn\u00e9l voltunk a kedvenc unokatestv\u00e9reimmel. Este t\u00fcrelmetlen\u00fcl v\u00e1rtuk\nsz\u00fcleink haza\u00e9rkez\u00e9s\u00e9t a munk\u00e1b\u00f3l, majd az eg\u00e9sz nagy csal\u00e1ddal egy\u00fctt j\u00f3l\nmegvacsor\u00e1ztunk. Nagyi igaz\u00e1n kitett mag\u00e1\u00e9rt, hiszen t\u00e9nylegesen a legfinomabb\nfalatokat tette el\u00e9nkbe. J\u00f3llakottan lefek\u00fcdt\u00fcnk, azonban \u00e9n egy adott ponton\nfel\u00e9bredtem egy poh\u00e1r v\u00edz\u00e9rt. Kiosontam a konyh\u00e1ba, de \u00fatk\u00f6zben egy kis zajra\nlettem figyelmes. \u00c9s akkor megpillantottam az Angyalt, amint az utols\u00f3\naj\u00e1nd\u00e9kot helyezte a fa al\u00e1, majd egy szempillant\u00e1s alatt tova is rep\u00fclt. Az\u00f3ta\nis minden \u00e9vben t\u00fcrelmetlen\u00fcl, l\u00e9lekben \u00f6r\u00f6k gyerekk\u00e9nt v\u00e1rom a kar\u00e1csonyt.<\/p>\n\n\n\n
Anna fesz\u00fclten\nfigyelte \u00e9desanyja t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, majd az Angyallal a sz\u00edv\u00e9ben t\u00e9rt be a\nszob\u00e1j\u00e1ba, hogy nyugov\u00f3ra t\u00e9rjen. Azonban addig nem b\u00fajt be az \u00e1gy\u00e1ba, m\u00edg\nv\u00e9ghez nem vitte terv\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1snap reggel a k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s\nsokkal nyugodtabban folyt. Az \u00e9desanya egy kis k\u00e1rty\u00e1t tal\u00e1lt az\n\u00e9jjeliszekr\u00e9ny\u00e9n, melyen a k\u00f6vetkez\u0151 \u00fczenet \u00e1llt: Indulj el ma a gyermekeddel az utc\u00e1n, vigyetek magatokkal egy\nzacsk\u00f3 Kov\u00e1cs pog\u00e1cs\u00e1t, \u00e9s k\u00edn\u00e1ljatok meg minden szembej\u00f6v\u0151t.<\/em><\/p>\n\n\n\n Az\n\u00e9desapa a f\u00fcrd\u0151ben bukkant r\u00e1 az al\u00e1bbi \u00fczenetre: Lepd meg ma\ngyermeked: menj \u00e9rte az <\/em>oviba \/ suliba\n1 \u00f3r\u00e1val kor\u00e1bban! <\/em><\/p>\n\n\n\n Ann\u00e1cska \u00e9s a Kov\u00e1csman\u00f3 nem csak a sz\u00fcl\u0151k sz\u00e1m\u00e1ra, hanem\na kisl\u00e1ny oszt\u00e1lyt\u00e1rsainak a sz\u00fcleinek is tem\u00e9rdek k\u00e1rty\u00e1t k\u00e9sz\u00edtettek,\nmelyeket egyt\u0151l egyik elosztogattak az oszt\u00e1lyban. Mindeniken olyan kis tr\u00fckk\u00f6k\n\u00e1lltak, melyek azt sugallt\u00e1k, hogy t\u00f6ltsenek t\u00f6bb id\u0151t egym\u00e1ssal.<\/p>\n\n\n\n Att\u00f3l a napt\u00f3l kezd\u0151d\u0151en Anna minden reggel meglepte\n\u00e9desanyj\u00e1t \u00e9s \u00e9desapj\u00e1t egy ilyen k\u00e1rty\u00e1val. A sz\u00fcl\u0151p\u00e1ros minden reggel\nizgatottan keresg\u00e9lt az eg\u00e9sz lak\u00e1sban, hogy meglelj\u00e9k a napi \u00fczenetet. <\/p>\n\n\n\n A Kov\u00e1csman\u00f3, l\u00e1tva a hatalmas \u00f6r\u00f6m\u00f6t \u00e9s boldogs\u00e1got a\ncsal\u00e1dban \u00fagy \u00e9rezte, v\u00e9gre teljes\u00edtette k\u00fcldet\u00e9s\u00e9t. Tudta, hogy ezent\u00fal \u0151 lesz\nmajd az Angyal f\u0151seg\u00e9dje \u00e9s alig v\u00e1rta, hogy hazat\u00e9rjen a Csod\u00e1k V\u00f6lgy\u00e9be. Ne\nfeledd te sem, hogy amiben igaz\u00e1n hiszel, az val\u00f3ra v\u00e1lik, csak b\u00edznod kell\nbenne\u2026<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A var\u00e1zslatos tal\u00e1lkoz\u00e1s a Kov\u00e1csman\u00f3val teljesen felt\u00f6lt\u00f6tte Ann\u00e1t, aki energi\u00e1val tele, elt\u00f6k\u00e9lten k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt m\u00e1snap iskol\u00e1ba. A szok\u00e1sos reggeli fut\u00e1sb\u00f3l azonban a kisl\u00e1ny mit sem \u00e9rz\u00e9kelt. S\u0151t, az iskol\u00e1ban t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151 is rept\u00e9ben elsz\u00e1llt \u00e9s hamarosan el\u00e9rkezett a hazamenetel \u00f3r\u00e1ja. Haza\u00e9rve, Ann\u00e1cska gyorsan megeb\u00e9delt, majd t\u00fcst\u00e9nt fel is szaladt szob\u00e1j\u00e1ba, hogy mihamarabb befejezze a h\u00e1zi feladatokat […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":3305,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_exactmetrics_skip_tracking":false,"footnotes":""},"categories":[148,149],"tags":[],"class_list":["post-3308","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-blog","category-blog-hu"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/3308","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=3308"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/3308\/revisions"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media\/3305"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=3308"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=3308"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/kovacs.ro\/hu\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=3308"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}