A már negyedik generáció által vezetett Kovács Pékség története 1932-ben kezdődik, amikor Kovács György fiatal pékmester saját úton indul el, pékséget alapít az egykori ház udvarán található téglakemencével. Saját de a környékbeli háziasszonyok által készített tésztából is kenyeret süt.
Kovács György pékmester 1896-ban született Sepsiszentgyörgyön Dénes és Mária gyermekeként. A 9 gyerekes családanya gyermekotthonba adja gyerekeit, György a sespsiszentgyörgyi intézményben nő fel. Innen kikerülve Marosvásárhelyre jön szerencsét próbálni. A kis-állomás melletti utcában járva egy pékségbe botlik, ahol munka után érdeklődik. Tél van ezért megbízzák hótakarítással napi egy kenyér fejében. Munkáját kitartóan végezve inasként alkalmazzák, majd pékiskolába kezd járni, később pékmesteri tanulmányokat folytat.
Incze Máriával kötött életre szóló házasságából megszületik Gyula és Béla gyerekük. Gyermekeik is a pék mesterséget tanulják el atyjuktól, a család pékségében dolgoznak. Gyula hajadon marad, míg Béla feleségül veszi Margitot így a családi pékség tovább él, noha a kommunizmus berobbanásával 1946-ban kénytelenek bezárni a pékségét, mert a Román Kommunista Párt elrendeli a kis pékségek lezárását és azok alkalmazottainak integrálását a nagy üzemek személyzetébe. Ennek következtében György és két fia az 1-es számú pékségbe folytatja munkáját. Majd később Szovátán és Borszéken is dolgoznak.